A családi fotózás a legőszintébb műfaj: itt nem lehet megrendezni semmit. A gyerekek úgyis azt csinálják, amit akarnak - és pont ettől lesznek jók a képek. Az én dolgom nem az, hogy egy órán át egy helyben ültesselek titeket, hanem hogy addig kísérjelek benneteket, amíg elfelejtitek, hogy ott vagyok.
Ha van egy két-három éves a családban, felejtsük el az „állj oda és mosolyogj" forgatókönyvet. Helyette sétálunk, játszunk, és közben fotózok. Így lesz olyan képetek, amin a gyerek tényleg nevet, nem pedig grimaszol a huszadik felszólításra. Egy ilyen fotózás jellemzően rövidebb, mint gondolnátok - a gyerek türelme szabja meg, nem az óra.
Legyen szó önéletrajzhoz készülő profilképről, vállalkozói arcképről vagy egyszerűen csak egy magadról készült, rendes fotóról: a legtöbben azzal kezdik, hogy „én nem vagyok fotogén". A tapasztalatom szerint ez szinte soha nem igaz - csak idő kell hozzá, hogy az ember leengedjen a gép előtt, és ezt az időt megadom.
A legszebb családi képek jellemzően kint készülnek: a Tisza-parton, a lakiteleki holtágnál, egy erdőszélen vagy egyszerűen a saját kertetekben, ahol a gyerek otthon érzi magát. Lakitelek, Tiszakécske, Tiszaug, Szentkirály, Nyárlőrinc, Kiskunfélegyháza és Kecskemét környékén dolgozom.
A legszebb fény napkelte után és napnyugta előtt egy órával van - ezeket az idősávokat érdemes megcélozni. Nyáron ez korai vagy késői időpontot jelent, ősszel viszont kényelmesen belefér a délután. Ha van egy elképzelt évszakotok, írjatok, és megbeszéljük a részleteket.
A kész képeket egyenként szerkesztem, és online galériában adom át, ahonnan letölthetitek és megoszthatjátok a nagyszülőkkel. Ha esküvőt terveztek, az esküvői és jegyes fotózásról itt írok; céges eseményhez pedig a rendezvényfotózás oldalt nézzétek meg.
Akikkel együtt dolgozom